Izomba beágyazott trichinella lárvák rajza. Nagy Képes Természetrajz


Az izmokban élősködő véglények és a magyar faunában előforduló fajaik 3 táblávalirta Dr. Rátz István 1 A magyarországi iolvami rákokról 4 táblávalirta Ifj.

A fossilis rovarok. Az Állattani Közlemények" szabályzata. A Kir.

Nagy Képes Természetrajz

Természettudományi Társulat kiadásában megjelent állattani munkák. Kredeti közlemények.

Hazánk irodalma képes termeszetrajzi munkákban, melyek az állat- növény- s ásványországot a tudomány mai álláspontjának megfelelően, összefoglalóan tárgyal­ nák, igen szegény.

Irodalmi ismertetések. Az izmokban élősködő véglények és a magyar faunában előforduló fajaik.

Élősködő véglényeket régen ismer a tudomány. E felfedezések után azonban még nagy idő telt el addig, a míg a zoologusok az élősködő véglények természetrajzának alapos tanulmányozását megkezdték, mert csak PASTEUR-nek a selyemhernyók renyhevagy pebrin-kórságára vonatkozó vizsgálatai indították meg ezen a téren a rendszeres kutatást. Mikor azután LAVERAN a maláriát előidéző spórás-állatokat a beteg emberek vérében megtalálta, egyszerre nagy érdeklődéssel fordult az orvosok és a természetvizsgálók figyelme e parányi állatkák felé és a véglények között kezdték keresni mindazoknak a fertőző természetű betegségeknek az okozóit, a melyeknek eredetéről a bakteriológiai kutatások kielégítő felvilágosítást nem szolgáltattak.

Ez a sok helyen megindult buvárlat számtalan új és részben meglepő tényt derített fel. E kuta- 1 A tanulmány egyik részét a Magy. Akadémia III. Természettudományi Társulat állattani szakosztályának október 9-én tartott ülésén terjesztette elö a szerző.

Az újabb vizsgálatok felderítették azután azt is, hogy ivaros kétalakúság dimorjihismus is izomba beágyazott trichinella lárvák rajza az élősködő véglények között s ennek folytán ezek kétféle, egymástól lényegesen elütő módon szaporodhatnak.

Az egyik ezek közül az ivartalan vagy sokasító szaporodás sekizogonia, endogen spóraképződésa mely egyszerű sejtoszlás formájában megy végbe, a másik a terjesztő szaporodás ,sporogonia. A szaporodásnak ez a kétféle módja egymással szövődve is előfordul, a mikor azután kisebb-nagyobb időközökben felváltva, ivadékcsere módjára mehet végbe és összeesketik az élősködő véglények gazdáinak kicserélődésével. A Gregarinák.

Uploaded by

Coccidium-ok, Haemosporidium-ok és Myxosporidium-ok szaporodásának ez a kettős módja ma már beigazolódott, újabban azonkívül a Flagcllaták egyes fajainak életében is felismerték e jelenségeket. I és mások azon nevezetes fölfedezései is. Elvitathatatlan e szerint, hogy az utolsó két évtized buvárlata sok fontos adattal járult az élősködő véglények megismeréséhez. A legkevesebb jut azonban ezekből az izmokban élő véglényekre, Sarcosporidium-okra, a melyek közül a legtöbbről még ma sem tudunk sokkal többet, milyen beöntés történik a férgekkel? a mennyit első leíróik tudtak, s noha újabban ezeknek a tanulmányozásával is többen foglalkoztak, mégis ismeretlen az izmokba való bevándorlásuk, a fejlődésük és a szaporodásuk módja, sőt kivéve a juhok és sertések izmaiban élősködő két fajt, a többiek szerkezetére vonatkozó ismereteink is igen hiányosak.

A mikroskópos vizsgálat azután kiderítette, hogy az izmokban megnyúlt, fehér tömlők vannak, melyek szerkezetnélküli burokból állanak és igen nagyszámú veseformájú testecskét tartalmaznak. Legnagyobb számban voltak e tömlők a törzs, a nyak, a fej, a szemek s a végtagok izmaiban és a rekeszizomban. Ivét lehetőségre gondolt: a tömlőket az izomrostok kóros eredetű megváltozásának, vagy pedig olyan élősködőknek tartotta, melyek az izomrostban letelepedve, tönkreteszik a fibril Iákat.

Eredetüket szintén az izomrostok megváltozásából magyarázta. A később végzett alaposabb vizsgálatok és az alsóbbrendű élő szervezetek behatóbb tanulmányozása során a legtöbb búvár MIESCIIER második helyen említett nézetét tartotta helyesnek és így általánossá lett az a felfogás, hogy e tömlők élősködő szervezetek.

Annál jobban megoszlottak azonban a vélemények arról, hogy az állati vagy növényi eredetű élősködők közé sorolandók-e V RAINEY 3 ben a sertésborsóka Cysticercus cellulosae fejlődését vizsgálva, nagy számban talált a sertések izmaiban MiEscHER-féle tömlőket is, a melyeket a borsóka első fejlődési alakjainak gondolt.

Leírásaiból kitűnik, hogy ő már felismerte a tömlőkön azt a csillangós ruhára emlékeztető és apró pálczikákból álló réteget is, mely a burkot körülveszi. Egészen más véleményen volt SIEBOLDa ki e tömlőket a növényekhez sorolta és a penészgombákhoz hasonló entophytának írta le, mert nem látott mozgást sem a tömlőkön, sem pedig a vonatkoznak.

Növényi eredetűnek tartotta e szervezeteket KÜHN is, a ki a Chytridium-okhoz tartozó gombának gondolva, Férgek gyógyszerei felnőttek kezelésére Miescherianum-wak nevezte el. Ezzel az általánosan elfogadott véleménynyel szemben LINDNER 11 most újra megkisérlette kimutatni, hogy a Sarcosporidium-ok csillangós ázalék állatkák: kocsánytalan Vorticellák és Colpidium-ok, melyeket a házi állatok úgy szednek fel, hogy tisztátalan álló vizekből isznak, izomba beágyazott trichinella lárvák rajza mikor azután a fiatal alakok a vérerek útján az izomba beágyazott trichinella lárvák rajza kerülnek, a hol betokolódnak.

Meggyőző tenyésztési kísérletekre vagy állatkísérletekre LINDNER nem hivatkozik és így tulajdonképen adós maradt azokkal a bizonyítékokkal, a melyek véleményének helyességét igazolhatnák. De megfeledkezett arról is, hogy a zárt helyen vagy kalitkában tenyésztett fehér egerek nehezen juthatnak ilyen csillangós ázalékállatkákat tartalmazó álló vízhez, pedig ismeretes, hogy a sarcosporidiasis fehér egerek között néha járvány szerűen lép fel.

A Sarcosporidiumok előfordulási helyéről és gazdáiról. A Sarcosporidium-ok az ember és az állatok harántcsíkolt izmaiban élnek, még pedig a fiatal alakok az izomrostokban, a nagyobb tömlők pedig látszólag az izomközötti kötőszövetben.

Az izmokban mindég a rostok lefutásával párhuzamos irányban feküsznek és a primitiv rostokat annyira kitágítják, hogy azok sokszor négyszer, sőt hatszor vastagabbak az ép rostoknál. Tüzetesebben megvizsgálva az izomrostok közötti kötőszövetben fekvő nagyobb tömlőket, azt láttam, hogy eredetileg azok is az izomrostokban fejlődtek és csak később szabadultak ki izomba beágyazott trichinella lárvák rajza részben vagy egészen.

Igen tanulságosak e tekintetben azok a metszeteim. Végül pedig elég gyakran találtam a lmrántmetszetekben olyan tömlőket is. E jelenségeknek az a magyarázata, hogy a Sarcusporulüim növekedése közben mindinkább összenyomja a körülötte lévő plasmát, a mely azután lassankint elsorvad és csak a kitágult snrcolemma marad meg.

Úgy látszik tehát, mintha a tömlő a kötőszövetben fejlődött volna, a mint azt a nevezett búvárok állították. Ha azonban a Sareosporidium-ok mindég az izomrostokban fejlődnek. Erre való tekintettel ma a Snrcosporidin rendben csak egy családot és ebben csak egy nemet: a Sáreocystis-t különböztetjük meg. Az izmokban való eloszlásukról főleg a levágott háziállatok húsának vizsgálata közben szerzett tapasztalatok adnak felvilágosítást. Ebből a jelenségből arra kell következtetni, hogy a Sarcosporidiam-ok is az emésztő szervek útján vétetnek fel az állati szervezetbe, és valóban SMITH TU.

A növényevő állatok ilyen módon nem fertőzhetik ugyan magukat, de mégsem lehetetlen, hogy talán kerek féreg emberi életút nyugvó, vagy betokolt állapotban lévő sporozoitok a szájon át jutnak a testükbe, máskülönben alig lehetne megmagyarázni az említett izmokban való megtelepedésüket.

Magyar sertések gégeizmaiban csaknem mindig megvannak. Jnhokban a nyelv, a gége és a szem izomba beágyazott trichinella lárvák rajza, a rekeszizomban és az izmos hasfalban, továbbá a nyelőcső izomrétegeiben gyakoriak, egyes esetekben azonban úgyszólva az összes izmok tele vannak Sarcosporidima-töuMkkel.

Az őzben szintén elég gyakoriak lehetnek, mert négy őzben, a melyek izmait megvizsgáltam, mindig találtam tömlőket, még pedig a nyelv, a garat, a gége és a nyelőcső izmaiban. Bivalyoknak a nyelvében, nyelőcsövében, garat- és nyak izmaiban igen gyakoriak. Alig találunk olyan bivalyt, a melynek nyelőcsövében ne lenne legalább néhány tömlő.

Much more than documents.

Elég gyakoriak azonban azok az esetek is, mikor a végtagok ós a törzs izmai is annyira tele vannak Soreosporidium-timüőkke], hogy a hús egészen tarka és fogyasztásra nem bocsátható. A szarvasmarhákban nálunk jóval ritkábbak s leginkább a nyelvben, a nyelőcsőben és a nyakizmokban találhatók. Lovakban, főleg pedig az öregebb lovakban. Budapesten igen 13 AV. Legkönnyebben a nyelőcsőben található meg nagyobb számban, de kicsinységénél fogva a figyelmet könnyen elkerülheti.

Húsevőkben ezideig nem leltem, noha KRACK állítása szerint nem ritkák a kutya és macska szemizmaiban sem. A rágcsálók közül a házi egérben, a házi és a vándorpatkányban találtam a Sarcocystis Miescherianá-t.

Kacsában egyik volt tanítványom. Ha azonban anthropoid majmokban kedvezők a feltételek izomba beágyazott trichinella lárvák rajza, hogy bennük a Izomba beágyazott trichinella lárvák rajza megtelepedhessenek és kifejlődhessenek, akkor nem kételkedhetünk abban sem, hogy emberben is előfordulhatnak, és e feltevést valóban több régi és újabb tapasztalat igazolja.

Aházi állatok szívizomzatábangyakran találhatók Sarcosporidium-ok, lehetséges tehát, hogy valóban ilyenek voltak a leirt tömlők is. Végre Calcuttában ban O'KINEALY 23 irt le idevágó esetet, a mely már azért is figyelemreméltó, mert egy bőrraktárban dolgozó munkás orrsövényén keletkezett kis daganatban lelte a Sarcosporidiumtömlőket.

EVAN, a ki ugyanott a kórtan tanára volt.

Bizonyos, hogyha a üarcosporidiumok-nak az emberben való előfordulására vonatkozólag rendszeres vizsgálatokat végeznek, akkor az eddig ismert esetek mihamar megszaporodnak.

A törniük alakja és a kéregplasnia szerkezete. A tömlők cső- orsó- vagy tojásformájúak, de gömbölydedek is lehetnek. A kisebbek csak fehér vonalakként ismerhetők fel, melyek az izomrost lefutásával párhuzamosan feküsznek. Ha sűrűn egymás mellé sorakoznak, csíkos izomba beágyazott trichinella lárvák rajza teszik az izmokat.

eszközök gyermekek férgek eltávolítására

A nagyobbak a közepükön legvastagabbak. A juhok savós hártyája alatt azonkívül lapított gömbhöz hasonló alakban is előfordulnak.

Ha a macrogametocyták nem jutnak be a szúnyog Anopheles belébe, akkor szűznemzés útján s z a p o r o d n a k 13c—17c és az így keletkezett merozitok 17c ismét vörösvérsejtekbe hatolnak be.

Vizsgálataim közben szarvasmarha nyelvében találtam a legfiatalabb fejlődési alakot, a mely 12 «hosszú és 7 p széles, tehát csak erősebb nagyító üveggel látható; de nein ritkák a zabszem és babmekkoraságú tömlők sem. Friss giardia infection yellow stool tejfehérek vagy szürkés, illetőleg sárgás árnyalatúak és így a nagyobbak már színükkel is kitűnnek a vörös jzmokból.

Ha nagyobb tömlőket harántul átmetszünk, két részt különböztethetünk meg rajtuk, ú. FEKHET 24 a juhokban élő Sarcocystis tenella fejlődését vizsgálva, azt látta, hogy a legkisebbek málnaszerű sejtcsoport formájában fekiisznek az izomrost belsejében, felületüket azonban még nem borítja elkülönült hártya. Tábla 1. A 38'5 40'0 p hosszú tömlők burka vékony, egynemű hártya. A nagyobb alakok burka már vastagabb, kb. Az izomrostokban fekvő tömlőkön sokszor nehezen, vagy egyáltalában nem ismerhető fel a kéregplasmának ez a külső pálczikás rétege, azonban friss készítményeken, izomba beágyazott trichinella lárvák rajza melyekben a szétszedett izomrostokat eosinos gliczerinnel felvilágosítva vizsgálhatjuk, láttam, hogy a szarvasmarha és bivaly; a ló, a juh.

Az izomrostokból kiszabadított tömlőkön ez a pálczikás réteg sokkal jobban szembetűnő, mert a burkon finom, rövid, fonálszerű függelékek láthatók.

izomba beágyazott trichinella lárvák rajza helminthiases a húson keresztül

A ló, a szarvasmarha és a tyúk Sarcosporidium-knak burkán körülbelül egyforma hosszúak, vagy legalább is nem olyan különböző hosszúságúak. Hhmcliardi burkán, de még inkább a sertésekben élősködő N. Micschcriauá-u látunk legkifejezettebben, a hol a pálczikák a tömlők vége felé csaknem kétszer-háromszor olyan hosszúak, mint az oldalakon. A széleken látható pálczikák irányát követve, a tömlő felületén is hasonló kis nyúlványokat találunk, a melyek sűrűn sorakoznak egymáshoz és ferdén vagy ívalakban haladó, nem ritkán kanyargó, de egyazon területen egymással pár- 16 1 4 RÁTZ ISTVÁN irányosan futó sorokba rendeződnek.

A tömlők felülete e szerint olyan, mintha kis pálczikákkal volna teleszurkálva, sok helyütt azonban csak kis kerek szemecskék láthatók a pálczikák helyett III.

Ez a pálczikás réteg, mely az izomroston belül egyenletes határú, az izomroston kívül, mint azt már LEUCKART is látta, szétesik, és ennek következtében látszik a kéregplasma csillangós külsejűnek, a mint ez a S. Miescheriaua és N. Blcmchardi rajzain látható.

Она затянулась сигаретой, дымившейся в пепельнице, и нажала на кнопку. - Кто. - спросила. - Это я, - последовал ответ.

A pálczikás réteg eredetéről és annak a harántcsíkolt izomrosthoz való viszonyáról nagyon sokféle magyarázatot találunk a régibb irodalomban, a melyek egymástól igen eltérők. Szerinte a primitiv izomrostok haránt részecskéiből keletkezik a burok külső rétege.

К Г) Z L Е М К N Y Е К

Ezzel szemben LEUCKART annak tulajdonítja e sajátságos szerkezetet, hogy a burok külső rétegében számos egymással párirányosan fekvő kis csatorna halad, melyek néha megrepednek s ilyenkor a tömlő felülete bolyhossá lesz. BERTKAM haematoxylinnel festett készítményeken hasonlóképen megfigyelte a izomba beágyazott trichinella lárvák rajza rétegnek pálczikákra való széthullását. Ezek a csillangókra emlékeztető fonalak azonban, megfigyelése szerint, másképen festődnek, mint a tömlőket körülvevő és sokszor még a harántcsíkolatot is jól feltüntető izomrost.

  1. За едой Ричард расспрашивал октопаука о судьбе птенцов Тамми и Тимми, манно-дынь и ватной сети.
  2. А ты еще не говорил с Эпониной.
  3. Она только посоветовала не сдаваться, но и предостерегла дочь: ничто в поведении Ричарда не говорило, что он может изменить свое решение.
  4. Helmint komplex

Ha pedig a tömlőt az izomrostból kiszabadította, akkor a pálczikák a burokkal összefüggésben maradtak. Ezekből a jelenségekből valószínűtlennek véli. EERRET 24 szerint a pálczikás rajzolat onnan ered, hogy a burok izomba beágyazott trichinella lárvák rajza anyagból áll: igen vékony, erősen fénytörő részecskékből és olyanokból, a melyek haenialaunnal jól megfestődnek.

A burok csíkolt külseje tehát jól festődő pálczikáktól ered, melyeket hyalinszerű anyag tart össze. A pálczikák eredetéről azonban közelebbi felvilágosítást nem ad. Saját vizsgálataimból azt kell következtetnem, hogy a pálczikás réteg a kéregplasniához tartozik.

Harántmetszetekben világosan kivehető, hogy a pálczikás réteg az izomszövettől egészen elütő módon festődik és a burok belső hyalinszerű rétegével szoros összefüggésben övezi a tömlőt. Mindez arra mutat, hogy a pálczikák az ektoplasnia elkülönült részecskéi, melyekkel a Sarcocystis belekapaszkodik az izomrost állományába, hogy ezek útján, mint tápláló csatornák útján, a táplálkozására szükséges nedveket a plasmából magába szívhassa.

Az élősködőt körülvevő izomrost sorvadásával ez a pálczikás réteg is mindinkább elmosódik és a burok újra vékonyabbá válik.

izomba beágyazott trichinella lárvák rajza szeklet féregpete

A safraninnal megfestett metszeteken azonban még ilyenkor is felismerhető néha az izomroston belül egy halavány, igen finom vonalas rajzolatú réteg, a mely megfelel a kéregplasmán lévő kis függelékeknek.

Úgy látszik azonban, hogy a tömlőnek sporozoitokkal való megtelődése folytán mindinkább erősebb nyomás alá kerülnek és lassanként elsorvadnak.

A bélplasma szerkezete és a sporozoitok. A bélplasma szivacsos szerkezetű, mert a hurok hyalinszerű belső rétegéből sövények haladnak a tömlő üregébe, a melyek hálózattá egyesülve, számos kisebb-nagyobb iiregecskére osztják azt fel I. A sövények épen olyan izomba beágyazott trichinella lárvák rajza és halaványan festődök, mint a burok belső rétege. A tömlő kerületén, eredésiik helyén szélesebbek, befelé megvékonyodnak s egyes helyeken csak a gömbalakban csoportosuló sporozoitok halmazairól ismerhetők fel.

A legnagyobb tömlők közepén azonban ismét vastagabbaknak látszanak, mert a köztük lévő rekeszek üresek, összeesnek és az ezek között lévő, eredetileg kifeszült sövények megrövidülve, vastagabbakká lesznek.

A sporozoitokkal telt rekeszek között kivételesen láttam olyan sövényeket is, a melyeken egy-egy kisebb vagy nagyobb orsóformájú megvastagodás volt, s ennek a közepén tojás- vagy kerekalakú és nagy magvú sejt foglalt helyet, a miből azt következtetem, hogy a tömlők nemcsak a kerületükön és a végeiken növekedhetnek, hanem hogy e sövényekben is izomba beágyazott trichinella lárvák rajza úgy keletkeznek sporoblast-sejtek és sporozoitok, mint a kéregplasma belső rétegében, és ez izomba beágyazott trichinella lárvák rajza kevésbbé mondható meglepőnek, mert ezek a sövények is a kéregplasma belső rétegéből sarjadzanak ki.

A burok belső határán 2 A trichinella nem megengedett rétegben kerek alakú vagy megnyúlt, halaványan festődő nagy sejtek vannak, melyekben egy vagy több erősen színeződő nagy mag van finoman szeniecskézett, világos plasmában I.

A beljebb eső rétegben már kis rekeszek láthatók I. A harmadik réteget formáló nagyobb rekeszek egészen ki vannak töltve sporozoitokkal, a melyek többé-kevésbbé hajlottak, egyik végük lekerekített, a másik pedig hegyes és némelyik kis fénylő szemecskében végződik.

A sporozoitokat igen vékony átlátszó hártya borítja s plasmájukban nagy magot találunk, mely a lekerekített végükhöz közelebb helyeződik el, sőt egyes fajokban majdnem annak a végében van, s benne egy központi vagy két központon kívüli karyosonia ismerhető fel Izomba beágyazott trichinella lárvák rajza. Igen híg vizes dahlia-festékkel vagy neutrális vörössel a még élő sporozoitok is megfesthetők, a midőn a protoplasma magába véve a festéket, színezi a szemecskék egy részét is, ellenben a mag és az előtte lévő vacuola festetlen marad, de határai a megszínesedett protoplasmában jobban felismerhetők, és élesebben feltűnik a sporozoit hegyes végének spirális rajzolata is II.

A mag előtt lévő vacuola rendszerint színtelen marad vagy halavány vörös árnyalatú lesz és benne középen sötétebb pont vagy szemecske válik láthatóvá.

A sporozoit hegyesebb vége halavány vörösre festődik s egyesekben élesen elhatárolódik. A Sarcocystis Mieschérianában azonkívül a mag mögött, a sporozoit tompább végéhez közel is van egy kisebb vagy nagyobb kerek űröcske, a mely egészen színtelen és benne megfestett rész nincsen. A sporozoit hegyesebb végén látható spirális rajzolat II. Koch M. Miescheriana tömlőiben mozgó és nyugvó sporozoitok vannak.

JANIN 31 csak rotatiot vett észre a sporozoitokon, féreg a fulben melyet, a folyadék áramlásával vagy molecularis mozgással hozott összefüggésbe.